Sziasztok!
Sikerült a végére érnem ennek a vaskos könyvnek, de azért bánom hogy vége lett az izgalmas történetnek. Jó érzés volt újra belemerülni a rémálom szerű regénybe ahol a jó és rossz harca elevenedett meg. Most már érzés fogott el mikor kézbe vettem újra ezt a könyvet. Vissza emlékeztem az első olvasás izgalmas időszakára, de most végre nyugodtan időszakban tudtam elkezdeni. Hamarosan neki kezdek egy új iskolának, így remélhetőleg fél év múlva pedagógiai asszisztens lehetek. Mindig is nagyon szeretem gyerekek körében lenni, most ez által közelebb kerülhetek ehhez a témához, ami közel áll a szívemhez.
Most hogy befejeztem ezt a zseniális kötetet, szeretném megmutatni nektek a második bejegyzésben a legjobb idézeteket. A könyv során rengeteg olyan mély érzelmi töltetű részt olvastam mely fontos üzenet hordozott magába véve. Nekem ez a történet különleges mivel itt olyan fordulatos és váratlan dolgok történek melyre az olvasó nem számít.
Lehetséges, hogy a végén,amikor a horror minden maszkja lekerült, nem is maradt semmi, amivel az emberi agy ne tudott volna megbirkózni.
Most újra jönnek, és bár minden pontosan úgy zajlott, ahogy Az várta, visszatért valami, amit Az egyáltalán nem várt: az az őrjítő, kegyetlen félelem…a Másiknak az érzése. Az gyűlölte a félelmet, nekitámad és megeszi, ha képes lett volna rá…de a félelem csúfolódva kitáncolt a keze közül, márpedig. Az csak úgy tudja megölni a félelmet, ha okét megöli.
Valami új dolog történt. Először az örökkévalóságban, valami új.
Bizonyos értelemben úgy érezte, hogy egy ilyen elképzelésnek majdhogynem vigasztalónak kéne lennie. Jó volt azt képzelni, hogy egy nálunknál nagyobb valami, egy nálunknál értelmesebb valami helyettünk is gondolkodik, akárcsak a felnőttek, akik összeállítják az ételeinket, megveszik a ruháinkat, beosztják az időnket és Richie meg volt győződve, hogy az erő, ami összehozta őket, az erő, ami hírnökként használta Bent, hogy elvigye nekik a füst-lyuk üzenetét hogy ez az erő nem ugyanaz, amelyik gyerekeket öl. Ez egyfajta ellenerő azzal a másikkal szemben…
De reggel nem lett tisztább semmi, és a szíve ugyanolyan hevesen sürgette, hogy keljen útra.
Itt a tavasz, gondolta Mike aznap éjjel, az álom határán, mialatt szülei a Nászutasok-at nézték a másik szobában. Itt a tavasz megint, köszönöm, Istenem. Már majdnem elaludt,
amikor ismét hallotta a vöcsök kiáltását, mely messzi lápvidékek képét keverte reményekkel
teli álmai közé. A tavasz. Dolgos időszak, mégis gyönyörű.
Ezt a gondolatot egy másik követte, s gyanította, hogy Beverlynek, a barátnőjének ez nemegyszer megfordulhatott a fejében: hogi a legfájóbb verést belül kapja az ember, ahol is olyasmit szenvedhet el, amit lélekközi vérzésnek nevezhetnénk. Igen, nagyon jól tudta, hogy hogyan fest. S ami még rosszabb, tudta, hogy mit érez: gyávaságot. Lehangoló érzés volt.
Ahol a sötétben bármi leselkedhet rá.
Pár mondat ugyan, de mégis képes nagy jelentőséggel bírni. Stephen King képes még a mai világban lévő olvasókat is elvarázsolni az írásain keresztül. Kifejezetten szép és tartalmas idézetek sikerül összegyűjtenem nektek. Hamarosan érkezik a 2019-es Az 2.fejezet film kritika a blogomra, nem maradjatok le róla!
Bajnóczi Anna