Ez a hónap nekem a méltán híres Stephen King: Az című könyvéről szól. Szeptember elején elkezdtem a könyvet, de még nem fejeztem be. A 1990 film adaptáció első részét még a barátaimmal együtt láttam, már ekkor tudtam hogy a következő az új részt is szeretném megnézni.
2017-ben került a mozikba az új változat. Szinte alig vártam hogy lássam a filmet, de ez akkor nem jött össze. Azonban a könyv hamarabb került hozzám. Az 1128 oldalas kötetbe hamar bele is kezdtem, emlékszem rá hogy akkor szeretem meg Stephen King írásait. Ez volt az első könyv melyet tőle olvastam akkoriban, de tudtam nem az utolsó lesz. Abban az évben még a Búra alatt című két kötetes sorozatott és a Halálsoron olvastam el. Mind a két könyv egyszerűen zseniális műalkotás lett. Az író minden egyes regénye során képes izgalmas és feszültséggel teli eseményeket tudott megmutatni. 2019-ben már előre megterveztem hogy szeptemberben elfogom olvasni újra, de még a film megjelenése előtt. Hát ez nem jött össze. Már láttam az új filmet, lesz róla kritika az blogon közvetlenül a könyv után. Ebben a hónapban számos bejegyzés lesz mely ebben a témában fog íródni.
Ma gondoltam megosztom veletek az Az című könyvből összegyűjtött kedvenc idézeteimet.
Lehetnek-e kísértetei nemcsak egy-egy háznak, hanem egy egész városnak? Nem csupán valamelyik épületnek, utcasaroknak, egy kis játszótér kosárlabdapályájának, az üres kosárnak, amely alkonyatkor úgy mered ki a félhomályból, mint valami véres és titokzatos kínzószerszám – nem csupán egy adott környéknek, hanem mindennek? Az egésznek? Lehetséges ez?
Ilyen lehet, amikor a maradandó emlékekről beszélünk, ilyen vagy valami hasonló, amit az ember a megfelelő időben, a megfelelő szögből pillant meg, olyan kép, ami fény sebességével rúgja félre az érzelmeket. Olyan tisztán áll előtted, hogy az időközben eltelt események semmivé foszlanak. Ha a világ és az akarat közt a vágy zárja be a kört, akkor a kör bezárul.
A gyerekkornak megvannak a maga édes titkai, és a halandóság bizonyítékaként létezik, és a halandóság magában foglalja a bátorságot és a szeretetet.
Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát – talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.
Kényes fiú, türelmes fiú. Nem kapkodott. Nem kelt fel, hogy körbesétáljon, nem fordította más irányba a messzelátót, hogy újabb célpontot keressen magának. Egy helyben, csendesen ült, tekintetét az itatóra szegezte. A köd duzzadt cseppekben gyúlt fel sárga esőköpenyén.
Várakozóan nézték, a szemükben egyszerre zavar és halvány reménykedés, de Stan csakhamar rájött, hogy képtelen elmagyarázni, mit érzett. Kifogyott a szavaiból. Érzelmeinek súlya úgy nehezedett a mellére, mint egy kő, szinte megfojtotta, egy hang sem jött ki a torkán.
A könyv feléig jutottam, de ez idáig hat igazán jelentős idézetet találtam benne. Stephen King írásain keresztül képes megmutatni egy különleges és félelmetes világot. Azt szeretem benne hogy képes új szintre emelni a horror történeteket. A kötet tele van rengeteg jó idézettel, mégis nekem ezek voltak kiemelkedőek. Azt gondolom hogy egy bejegyzésben nem lehet megmutatni az összes kedvencemet, igy hát lesz belőle folytatás. Nektek mi a kedvenc idézetetek a könyvből?
Bajnóczi Anna
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: